A kortárs információs kultúra fogalmi tükörben – 1.

Zsilka János és Hankiss Elemér emlékének

=> Bevezetés
Az információ fogalomhasználatának kezdetei: cseppekben tengerek
Információs társadalom és táguló információs szó-univerzum
A Szó-kalauz célja és válogatási szempontjai
A szócikkek természete, felépítése. Helyesírási alapelvek.
Az információtudomány fogalmi megszerkesztettségéhez: középút feszesség és huzatosság közöttTervek a folytatáshoz
Utószó
Jegyzetek

Bevezetés

Nyelvük egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy hallatlanul sikeres és találékony a külvilág változásainak követésében. Az emberi közösségek alkalmazkodását nyelvi innovációkkal, új kifejezések megteremtésével segíti, és a jelentések hálójának finom átszerkesztésével egyre pontosabban tud közvetlenül vonatkozni frissen létrejött dolgokra és jelenségekre. A megnevezhetővé válás és az egyre nagyobb „felbontásban” működő azonosítás a szavak bővülő készletének köszönhető, amelyek kommunikációs aktusok milliói során csiszolódnak kölcsönösen elfogadottá, nagyjából azonos értelemben használttá. S miközben az egymással összefüggő jelentések a fenti módon indulnak bokrosodásnak és kezdenek terjedni cseréjük révén, használatuk közben nemcsak a cselekvésekre illetve a cselekvések összehangolására hatnak jótékonyan, hanem az egyre összetettebb fogalmi tér a puszta megragadáson túl a világ megértésének is az eszközévé válik. Evvel pedig a pillanatnyilag adott szituációkon túllépve magasabb rendű párbeszédre is mód nyílik, immár akár a valóság közvetlenül nem megtapasztalható tartományainak sajátosságairól és törvényeiről is.

Mindebben két, nagyhatású nyelvi eszköz segít: a metafora és a metonímia. A metafora az ismeretlen, de fontossá (vagyis jelentés-telivé) válásuk miatt megnevezésért kiáltó dolgok elképzelhetőségének és felidézhetőségének megteremtése már ismert jelentések felhasználásával és újraértelmezésével. A metafora fantasztikus kifejező erejére legtöbben a költői nyelvhasználat iskolai elemzése során csodálkozhattunk rá, akárcsak a névátvitelként meghatározott metonímiáéra, ahol a nyelv a jelentések pókháló-szerű kapcsolatrendszerének csomópontjai között létesít új kapcsolatot, a lehetséges érintkezés-típusok vagy viszonyok valamelyikének mozgósításával (mint a rész-egész viszony, az ok-okozati kapcsolat, a fizikai hasonlóság, az állandósuló tér-vagy idő-beli egymás mellettiség, stb.). Mindkét megoldás mögött ott lüktet a kép, még akkor is, ha a folyamatos újrahasznosításnak köszönhetően egyre hosszabb láncokba felfűzhető kifejezésekben lépésről lépésre gyakorta el is halványul. A tudatos szóalkotásnak, a neologizmusnak azonban teremtő természete van, és evvel teljesen új fogalmakat indít útjára, amelyekben még roppant erővel hat a képi elem. Kedves Olvasó, ízlelgesd kicsit az ’információs lábnyom’, az ’információs páncélszekrény’, az ’információs tótumfaktum’ vagy az ’információs fekete lyuk’ kifejezéseket, és ha még nem találkoztál velük, próbáld kitalálni a jelentésüket anélkül, hogy a róluk szóló szócikkhez lapoznál.

Vagy bármelyik máshoz. Mert ez a könyvnyi gyűjtemény egyetlen szó körül forog, és ez az információ. Korunk talán legismertebb, leginkább le-és megterhelt fogalma nem ismer kegyelmet: most már szinte naponta bukkanhatunk új kifejezésekre, amelyek születésük után rögtön a helyüket keresik egy (nyelvi szempontból) szinte fénysebességgel bővülő szó-univerzumban. És sokszor még így is szinte lehetetlen követni azt, ahogyan a valóság átalakul, ahogy egy új szóból azonnal szóbokrok nőnek ki. S mindez nagyon régóta tart. Csak az lapozzon tovább, aki kíváncsi arra, miért és hogyan született meg ez a szógyűjtemény. Mindenki másnak azt javaslom, fusson végig a szavak tartalomjegyzékén, hátha ismeretlenre, érdekesre, furcsára, vagy éppen jól ismert darabra bukkan.