A kortárs információs kultúra fogalmi tükörben – 6.

Zsilka János és Hankiss Elemér emlékének

Bevezetés
Az információ fogalomhasználatának kezdetei: cseppekben tengerek
Információs társadalom és táguló információs szó-univerzum
A Szó-kalauz célja és válogatási szempontjai
A szócikkek természete, felépítése. Helyesírási alapelvek.
==> Az információtudomány fogalmi megszerkesztettségéhez: középút feszesség és huzatosság között
Tervek a folytatáshoz
Utószó
Jegyzetek

Az információtudomány fogalmi megszerkesztettségéhez: középút feszesség és huzatosság között

Beszéljünk most kicsit részletesebben a harmadik világról.

A „fogalomtisztázó kérlelhetetlenségben”, amivel az Olvasó gyakran találkozik majd, nagyon régi előképeket igyekszünk követni.[18] Maga Karl Popper, a „három világ” elmélet atyja is visszatérően kifejti, hogy allergiás a huzatosságra – és e „huzaton azokat a terminusokat érti, amelyek túlságosan homályosak: példának okáért az „emberi természet” bevett filozófiai szóösszetételt csak vonakodva veszi szájára”.[19]

Az információ kétségkívül egy óriási „fogalmi labirintusba” vezet minket[20], kezdve rögtön avval, hogy a szó maga úgynevezett nomen abstractum: egyszerre van igei és névszói tulajdonsága. Utal tehát a cselekvésre és a cselekvés eredményére is. Az így már építésekor megnehezített labirintus járatainak további eltorlaszolása, mint láttuk az Informatorium példáján, a modern tudomány színrelépése előtt megindult tehát, de utána még szokatlanabb méreteket kezdett ölteni azzal, hogy a társadalom-a bölcsészet-és a természettudomány egymástól kezdte importálni és újrahasznosítani a fogalmat. Így fordulhat elő, hogy egyszer a valóság megelőző tükrözését, máskor a bázisszekvenciák másolódási sorrendjét, egyszer meg 10-es alapú logaritmusban kifejezett statisztikai mennyiséget kell értenünk alatta. Szó-kalauzunk kapcsán azonban nem érdemes magának az információnak a fogalmi problémáira kitérni: a gyűjteménybe válogatott kifejezések tartalmazzák ugyan az információnak a harmadik világ fizikai, matematikai, genetikai, biológiai stb. boszorkánykonyháiban készült szó-változatait, hogy lássuk a szó-felhő kiterjedését. Ám túlnyomórészt az első és második világban tetten érhető, a hétköznapokra és az információt intenzíven használó szakmavilágokra jellemző előfordulásokat mutatjuk be.

Ez azonban éppen az a világ, ahol a korábbi huzatosságokat a média és a politikai kommunikáció szómágiája[21] kezdte el erősíteni, majd a bulvárosodó közbeszéd és a bulvárosodó tudomány pusztító eróziós folyamatokat indított el. Sok esetben alternatívvá vált a fogalomértelmezés, és evvel összefüggésben parttalanná, ellenőrizetlenné, szabályozatlanná a fogalomhasználat. És akkor még nem beszéltünk a kultúra-közi különbségekről[22], vagy a fordítási megfelelésekben kialakult zűrzavarról[23].

Mindezt a definíciók önmagukban képtelenek kezelni, és akármilyen hosszú és alapos magyarázattömeg sem ellensúlyozhatja, ha az alapfogalom „opálos”, áttetsző, bizonytalan.

Csakhogy a túlzott fogalmi szigor sem szükségszerűen célravezető. Kardos Lajosnál, kiváló pszichológusunknál megbuktak azok a hallgatók, akik a labirintusban futó patkányok esetében az antropomorf „befordult balra” kifejezéssel írták le, mi is történt. A helyes válasz az lett volna, hogy módosította lokomóciója (helyváltoztató mozgása) irányát. A metaforák mindig távolítanak ettől a fajta egzakt pontosságtól: csakhogy a helyette kínált „szeplőtelen konceptualizáció” (immaculate conceptualization, a „levegőből összeválogatott szavakból konstruált terminusok) sem járható a legtöbb esetben.[24]

Hogyan lehet megtalálni a középutat feszesség és huzatosság között? Ez a pont talán minden egyes kifejezés esetében máshol van. Megleljük, ha a kifejezés jól azonosítható, értelme kitalálható előzetes ismeretek nélkül is. Nincs rossz érzésünk, ha a szó jól képes egyidejűleg kezelni a csakis általa hordozott egyediséget (a különbségeket más, együttesen jelentéshálózatokba szerveződő kifejezésekhez képest) és az azonosságokat, az adott jelentést más jelentésekkel összekötő közös mozzanatokat és képzeteket.
Az azonban kétségtelen, hogy a harmadik világban az objektív tudás felépítését roppant módon nehezíti a fogalmi bizonytalanság. Hankiss Elemér (1928 – 2005) mottójának, a ’bizonytalanság korának’ a mintájára bízvást beszélhetünk a Fogalmi Bizonytalanság Koráról.

A korábbi jelentésfejlődési-jelentésváltozási ritmus és logika ugyanis rettenetesen bonyolulttá vált azzal, hogy sokcsatornássá lett a diskurzus. Ugyanannak az érintett valóság-tartománynak folyamatosan születnek egyidejűleg érvényes hétköznapi, tudományos, művészi és spirituális reprezentációi, és ezek – jobb esetben – kölcsönösen igyekszenek is egymásra reflektálni, egymás fogalmi megoldásait alkalmazni vagy éppen vitatni. De többcsatornássá vált a tudományos kommunikáció is, részben az interdiszciplinaritás szélesedő közlekedőedényein keresztül, részben avval, hogy népszerű-ismeretterjesztő vagy oktatási tartalomként más társadalmi és nyelvi regiszterekbe is jelentőséggel bíróként jutnak el a kutatók céhes jellegű fogalmi innovációi.

A közkézen forgó, részben már folklorizálódott kifejezések és az egy kifejezésre eső alternatív használatok óriási száma miatt mégis erősödik a diskurzusképtelenség: egyre több, a tárggyal foglalkozó kutatónak életideje egyre nagyobb részét kellene nyelvi-fogalmi tisztázásra, kritikára, értelmezésre fordítania, magának a diskurzusnak az építése helyett. S noha a nyelvnek az öntisztuló képesség is meghatározó sajátja, s a kölcsönös megértést már fenyegetni kezdő helyzetekben megfelelő mechanizmusokkal rendelkezik ahhoz, hogy szükség esetén megszüntessen kétértelműségeket vagy felesleges poliszémiákat, a tudományos nyelvhasználatban ennek a képességnek az érvényesülésére számos tényező és ellenerő tud fékező hatást gyakorolni.

Érdemes azonban szembesülni avval, hogy milyen árat fizet a tudományos közösség a Fogalmi Bizonytalanság-sújtotta területeken:

  • az új tudás létrejötte inkább individuális és nem kollektív erőfeszítések eredményeként születik meg, a diskurzus sodrában közösen fejlesztett jelentések helyett párhuzamos „kis világokba” szorítva az érintett kutatókat
  • az interdiszciplináris párbeszéd esélye csökken, mert a saját tudományszakokban meghonosodott értelmezéseket előbbre valónak tartva nehezebb a felfedező-megértő módban végigvitt közeledés más területek szótáraihoz,
  • A neologizmusok egyre kevésbé a megismerésben történő előrelépés nyelvi támogatását szolgálják, sokkal inkább a tudományos figyelemgazdaságban próbálják hídfőállásokhoz juttatni megalkotóikat
  • Rosszabb a kutatói közérzet

Az Informatorium egy jó kezdő lépés lehet ahhoz, hogy enyhüljön a Fogalmi Bizonytalanság nyomása.