A kortárs információs kultúra fogalmi tükörben – 5.

Zsilka János és Hankiss Elemér emlékének

Bevezetés
Az információ fogalomhasználatának kezdetei: cseppekben tengerek
Információs társadalom és táguló információs szó-univerzum
A Szó-kalauz célja és válogatási szempontjai
==> A szócikkek természete, felépítése. Helyesírási alapelvek.
Az információtudomány fogalmi megszerkesztettségéhez: középút feszesség és huzatosság között
Tervek a folytatáshoz
Utószó
Jegyzetek

A szócikkek természete, felépítése. Helyesírási alapelvek.

Szó-kalauzunkban egy-egy szócikk címe a vonatkozó magyar kifejezés, de zárójelben mindig megadjuk az angol eredetit (ha több változat van, mindet). Nem tettük külön címszóba az azonos gyökerű kifejezések variációit (információmunka – információmunkás, információtudomány – információtudós).

A definíciók megadásakor legtöbbször arra törekedtünk, hogy ne csak egy frappánsan tömör mondatocskával, hanem egészen pontosan, a kifejezés minden lényeges attributumára kitérve írjuk körül. Emiatt sok esetben már nem ismételjük meg mindezt a részletes elemzésben.

A szócikk „fejlécében” mindig szerepelnek (ha vannak) olyan kifejezések, amelyek megegyező vagy közel azonos jelentésben használatosak. Ezek olykor nem tartalmazzák az információ szót, máskor egyszerűen az ’adat’ vagy a ’kommunikáció’ is állhat az információ helyett. Ha olyan kifejezést szerepeltetünk, ami információ(s)valami szerkezetű, de nem önálló szócikk, akkor zárójelben megadjuk az angol változatát. Antonima, ellentétes jelentésű szó gyakran megadható, de sokszor nem értelmezhető.

Igyekeztünk három kategóriába besorolni a szavakat aszerint, hogy hétköznapiak (dolgok puszta megnevezésére szolgálnak az első világban), szakmai tartalmuk van-e, és ezáltal a második világhoz tartoznak, vagy tudományos terminusok-e, és így a harmadik világ részei-e. Olykor azt kellett konstatálnunk, hogy épp mozgásban vannak két világ között. Máskor azt, hogy akár több világban is jelen vannak, de ott eltérő értelemben használják őket. Mindenesetre igyekeztünk állításokat tenni azzal kapcsolatban, éppen hol áll, milyen helyzetben van a kifejezés a nyelvi rendszerben. Így találkozhatunk erősödő, stagnáló vagy kikopó szavakkal is.

A szócikkek kifejtő részében az adott kifejezés használati rétegei, tartalmának pontos körüljárása, története, jelentésváltozásai, alternatív előfordulásai követik egymást, de jelentős szerkezeti különbségekkel.

Van, ahol a történet nagyon fontos, itt komolyabb terjedelmet szentelünk neki – még akkor is, ha olykor nem lehet az első előfordulásokat megtalálni. Ahol megadunk évszámot, de nem tüntetünk fel forrást, ott mindig az Oxford English Dictionary adatait használtuk. Mindennek különös jelentősége persze a harmadik világ szavai között van, mert egy új szakszó megalkotása általában tudománytörténeti jelentőségű esemény, egy adott tudományág történetének (historiográfiájának) kronológiai rendjében. S mivel gyakorta előfordul, hogy az addig ismertnél korábbi, dokumentált előfordulásokra bukkannak, mindig oda kell érteni a szócikkben szereplő állításokhoz, hogy a „kutatás pillanatnyi állása szerint”.

Van, hogy az értelmezés finomszerkezete tűnik fontosnak, van, hogy egy összefüggő szócsalád részeként elfoglalt hely pontos kijelölése, a rokonfogalmak hálójához képest. S végül van, ahol az ’Értekelés és ajánlás’ rész nagy terjedelmű, mert ott van az izgalom: reméljük sikerül gyakran rámutatni a hibás használati vagy helyesírási módokra, az értelmezés zavaraira, a különböző nyelvi rétegek (regiszterek) közti mozgásból fakadó következetlenségekre, vagy egyszerűen csak gondolatrestségre, ami miatt jelentések összekuszálódnak. A kritika és az ajánlás mindig szubjektív, noha a harmadik világ része: a szócikk szerzőjének álláspontját tükrözi, aki néha vállaltan kisebbségi helyzetet foglal el, de azt legalább igyekszik következetesen végigvinni minden kifejezés esetében, amelyre vonatkozhat.

Irodalmat két okból adunk meg: részben előírás-szerűen jelezzük vele adott hivatkozás forrását, részben a még alaposabb szakmai tájékozódáshoz kínálunk induló olvasmányt. Még véletlenül sem bibliográfiát kap az Olvasó, hanem csak ajánlást, még ha olykor sikerült is talán kiválasztani az ehhez legmegfelelőbb irodalmi szövegeket.

Essen szó végül a helyesírásról. Azt a konvenciót követjük, hogy a kéttagú összetett szavakat (teljesítménynövekedés, autonómiakoncepció) szótagszámtól függetlenül egybeírjuk.
Mivel az információ egymaga öt (rövid) szótag, általában 8-9 szótagra híznak a kifejezések. Kötőjelet három szó vagy magánhangzó-torlódás esetében teszünk (információ-óceán). Az igekötőket (mint pl. a ’visszát’ az információvisszakeresésben) nem tekintjük önálló szónak, a rendkívül hosszúra sikeredett információ-újrahasznosítás esetén viszont a kötőjeles írásmódot választottuk a hosszú magánhangzók találkozása és a 11 szótagos szószörny miatt, még ha az ’újra’ szintén igekötői szerepben van is.