A kortárs információs kultúra fogalmi tükörben – 4.

Zsilka János és Hankiss Elemér emlékének

Bevezetés
Az információ fogalomhasználatának kezdetei: cseppekben tengerek
Információs társadalom és táguló információs szó-univerzum
==> A Szó-kalauz célja és válogatási szempontjai
A szócikkek természete, felépítése. Helyesírási alapelvek.
Az információtudomány fogalmi megszerkesztettségéhez: középút feszesség és huzatosság között
Tervek a folytatáshoz
Utószó
Jegyzetek

A Szó-kalauz célja és válogatási szempontjai

Valamilyen információból annyi van, mint égen a csillag. Információvalamiről vagy információs valamiről azonban csak akkor beszélünk, ha úgy érezzük, megérett az idő arra, hogy két szó az alkalmai összesodródáshoz képest állandósult szókapcsolattá legyen, evvel is kifejezve: felértékelődött a valóság egy darabja, hogy a megnevezhetővé válással egy világgal feljebb lépjünk. Amikor pedig a két szó még össze is olvad, és az angolban oly népszerű szóösszerántás (portmanteau) eszközével élve info(vala)mi szerkezetet eredményez (az információ szó eleje olvad össze egy másik szó végével), akkor már nemigen kérdéses, hogy elérte-e az új szóalkotáshoz szükséges érettséget.

Jegyezzük rögtön meg: a magyarban a szóösszerántás fordítása nagy nehézséget okoz, a mi nyelvi rendszerünkben ez sokszor nem működik, ezért tipikusabb az info-előtag és a teljes második szó használata, vagy mindkét szó teljes alakban való megtartása egymás mellett (information + enterpreneur = infopreneur). Magyarul (információ+ vállalkozó = infokozó) nem működik, rosszul hangzik. Info-vállalkozó formában már igen, de ugyanúgy érvényes az információs vállalkozó is. Ezért információs alkoholista valaki és nem infoholista. Ritka a szóösszerántás sikeres magyarítása, de lehet azért találni kísérletet rá. Ugyanakkor ezért sem fog soha meghonosodni szóösszerántásként az infosánsz (információs + reneszánsz), hiába igyekszik hosszú idő óta népszerűsíteni Dénes Tamás matematikus[11]. Kétségkívül hosszabb az információs reneszánsz, de egyetlen vészcsengő sem szólal meg, ha ezt halljuk.

Időzzünk azonban kicsit még annál a fontos kérdésnél, hogy mikortól érik meg egy kifejezés a szóalkotásra? Ha korábban hajszállal és tincsekkel példálóztunk, akkor tegyük ezt most is. Az átmenet pillanatát ugyanis nehéz tetten érni. Melyik hajszál kihullásakor megy át a gyérülő hajzat kezdődő kopaszságba? Az egyik pillanatban még érezzük, hogy nincs itt az idő: jogosan beszélhetünk például az információ szakralizációjáról[12], de semmi okunk rá, hogy be akarjuk vezetni az információszakralizációt, mint egy új jelentés-osztályt. Az információvallás ugyanakkor már kikövetelte magának a helyet (lásd a vonatkozó szócikket).

Csakhogy önmagában még semmit nem jelent, hogy megszületik egy kifejezés, és valaki már kategoriális értelemben használja. Amíg el nem kezdenek hivatkozni rá, be nem kerül más szövegkorpuszokba, addig menthetetlenül hapax legomenon (egyetlen helyen előforduló, görög eredetije nyomán: ’egyszer olvasott’) marad. Az információs kultúra országútjának szélén ott fehérlenek a bevezetni szándékozott, de túlélésre alkalmatlan, elhullott neologizmusok csontjai. Sokkal több próbálkozás van ugyanis új szó alkotására, mint amennyi meg tud honosodni a nyelvben (Ezt azonban ne keverjük össze azzal, hogy a kultúraváltás is tehet elavulttá kifejezéseket). Mivel azonban minket a nyelven keresztül megragadható első világ is érdekel, még egy sikertelen szóalkotásnak is lehet izgalmas üzenete. Törekedtünk tehát rá, hogy a szócikkek között feltűnjenek provokatív hapaxok. Kudarcuknak (mint az információs figyelem vagy az információs fejhallgató esetében) ugyanis sajátos okai vannak, és az okok megértése is tanulságot hordoz. Számos további hapax kaphatott volna helyet szócikként, de ha úgy éreztük, kicsi többletet hordoz, nem válogattuk be őket. Az információs civilizáció természetesen szerepel, de a fogalom atyjának, Shumpei Kumonnak a próbálkozását az infoszocionómus (infosocionomist, információ+szociológus+közgazdász) bevezetésére egyszerűen erőltetettnek tartjuk[13]. Nem érezzük úgy, hogy sok boncolgatni való volna a nem túl szerencsés ’információs üvegházhatáson’.[14] Kedveljük az orvosi metaforákat, ahogy arról bárki meggyőződhet majd, de az olyan hapaxokkal, mint az ’információs fájdalom’ (information pain) vagy az ’információs terápia’ (information therapy) nem láttuk értelmét foglalkozni.[15] Semmi csodálkozni való sincs abban sem, hogy Tim O’Reillynek, aki pedig számos neologizmus elterjesztője, nem sikerült 1990-ben a hardver és a szoftver mintájára képzett ’infoware’-t meghonosítania (ahogy egyébként másoknál a brainware, a manware vagy az orgware sem tudott igazán elterjedni). A hardver/szoftver szópáros ugyanis ugyanannak az egy dolognak az egymást feltételező két oldalára kíván referálni, a fizikai (tangible) és a megfoghatatlan (intangible) aspektusra. Minden olyan szóteremtés, ami ezek mellé harmadikat, negyediket rendelné, visszamenőleg teszi értelmetlenné az eredetit.

Az átmenet tettenérésének nehézségeivel szembesülünk akkor is, ha egy, már bevettnek mondható új szónak több, egymástól távolodó értelmezésére bukkanunk (amelyek jellemzően egymástól távoli szubkultúrákban használatosak). Ilyenkor van, hogy egészen finom különbségek is elkülönítendőnek tűnnek (lásd pl. az információmérgezés négy vagy az információs foltvarrás két jelentését), számos esetben azonban a kicsit eltérő magyarázatokat mégis egyetlen osztályba soroljuk, variációként, és csak egy értelmezést rendelünk hozzá.

Esetünkben egyetlen hangnak és betűnek, az ’s’-nek is óriási jelentősége lehet. Mást jelent ugyanis az információesztétika vagy az információrendszer, mint az információs esztétika és az információs rendszer. Mögöttük – bármilyen hihetetlenül is hangzik – ott dübörög az első világban végbemenő változások két típusa. Ha az információs univerzum, mint egy felhő, elér egy olyan jelenséget (valami), amelynek korábban nem volt információs komponense, most hirtelen megnyílik egy új osztálya: megszületik az információs valami. Ha azonban az információ világában történik számottevő változás, fejlemény, és az információ korábban is meglévő létállapotának jelenik meg újabb sajátossága, összetevője, akkor nevet kell adnunk neki: bekerül a szótárunkba az információvalami. Tegyük hozzá: az angol nem tesz különbséget a két forma között. A nem angol anyanyelvűekben, saját nyelvük logikájából kiindulva mégis olyan erős tud lenni a jelzői természet kifejezésének szándéka, hogy esetileg meg-megalkotják az ’informational’ formát (például: information society helyett informational society). Ez egyébként nem volna helytelen, mert a képző létezik az angolban – de attól válik azzá, hogy vagy egy kialakult szerkezet helyett, vagy nem megfelelő kontextusban nyúlnak hozzá.[16]

Sokszor olyan kifejezéseket sem válogattunk be, amelyek elkerülték a csontvázzá válást, mégsem éreztük érdemesnek komoly elemzés tárgyává tenni őket. Azt, aki megoldja az információs problémáinkat, a „kipufogó klinika” mintájára vajon nevezzük-e információs doktornak? Minden további nélkül elképzelhetőnek tartjuk, hogy egy vidám baráti társaságban tréfás megszólításként valaki így illet egy ügyes bitvadászt – de ugyanakkora létjogosultsága van információs varázslónak vagy információmágusnak nevezni (ezek sem hapax legomenonok amúgy). A kifejezésnek tehát stílusértéke van, de nem érezzük kategoriális létre méltónak (ellentétben mondjuk az információdetektívvel). Vagy vegyük példának az információszelidítőt (information tamer): már van magyar szótári előfordulása is („olyan személy, aki arra specializálódott, hogy a tudománnyal és a számítástechnikával kapcsolatos bonyolult elméleteket érthető módon leírja”), de az idő dönti el, hogy meghonosodik-e a magyar nyelvben, ahol „a bestia megszelidítése” az angollal ellentétben korántsem annyira elterjedt állandósult szókapcsolat.

Az Urban Dictionaryből[17] közel félszáz olyan kifejezést gyűjtöttünk, amelyek a nagyvárosi szleng jellegzetes, létező termékei, de közülük csak kettőt (infonánia, inforgazmus) válogattunk be – ezeket is pusztán azért, hogy szembesülhessünk vele: a szóteremtésnek van egy ilyen csodakútja, ahonnan állandóan buzognak a neologizmusok. Az infobionika vagy az ’info-nano-cogno komplexum’ kizárásának ellenben prózai oka van: nem az információ, hanem az informatika szó származékai.

Sok esetben azonban akkor is indokoltnak láttuk egy szó szerepeltetését, ha az angolban már elterjedt, de nincs még magyar megfelelője – ám mivel érdekes kisablakot nyit az első világ valamilyen sajátosságára, mégis okot adott rá, hogy javaslatot tegyünk fordításra vagy kulturális fordításra. Ennél erősebb küldetéstudatunk volt akkor, ha egy szószerkezeten keresztül egy helytelennek vélt gondolat, elmélet, megközelítés vagy szemlélet bírálatára nyílt mód: ez okozhatta olykor, hogy saját jogán a tárgyalásra érdemtelennek gondolt kifejezések is helyet kaptak a 250 szócikk között.

A 250 szót 28 kategóriába soroltuk, hogy csoportosítva is láthatóak legyen azok a valóságkörök, amelyekre az egyes kifejezések megtermettek. Törekedtünk rá, hogy mindenhonnan érkezzenek szavak, és nagyjából arányosan oszoljanak el. Kirajzolódnak az információs alapszókincs rétegei, megjelennek a felhasználói-alkalmazói világok (a gazdaságtól a politikán át a jogig). Elkülönülnek a dolgok, a szereplők, a cselekvések és a folyamatok. A szavakat metaforacsaládok köré is csoportosítottuk. A kategóriák felől elindulni legalább annyira izgalmas lehet, mint a betűrend felől.

A betűrendes keresést a könyvben egy eredetinek szánt újítással oldottuk meg. Mivel – kevés kivétellel – mindegyik szócikk az információ(s)- előtaggal kezdődik, a második tag kezdőbetűje lett a rendezés alapja, a kiemelést színezéssel oldottuk meg, így könnyen lapozgatható a kiadvány.