A kortárs információs kultúra fogalmi tükörben – 3.

Zsilka János és Hankiss Elemér emlékének

Bevezetés
Az információ fogalomhasználatának kezdetei: cseppekben tengerek
==> Információs társadalom és táguló információs szó-univerzum
A Szó-kalauz célja és válogatási szempontjai
A szócikkek természete, felépítése. Helyesírási alapelvek.
Az információtudomány fogalmi megszerkesztettségéhez: középút feszesség és huzatosság között
Tervek a folytatáshoz
Utószó
Jegyzetek

Információs társadalom és táguló információs szó-univerzum

Hat évvel ezelőtt informatikus-könyvtáros szakos diákjaimmal még csak olyan szószerkezeteket kezdtünk gyűjteni, amelyek tartalmazták valamilyen formában (általában: előtagként) az ’információt’. Igyekeztünk az angol és magyar elnevezéseket egymás mellé rendezni, megfeleltetni. Aztán megpróbálkoztunk azzal, hogy szócikkek szülessenek, de gyorsan kiderült, hogy ez nem diák-műfaj: megfelelő forráskritikára, kontextus-képző erőre, a szavak mögött kirajzolódó valóságterületek világában való jártasságra és konok kitartásra van szükség. Kellő alapossággal számba kell venni az adott kifejezéshez tartozó előfordulásokból párolt jelentéseket, kinyomozni a szó születését, felismerni a használattörténet során a változásokat, mérlegelni a szinonimák közti hajszálnyi vagy tincsnyi jelentéskülönbségeket, egymás mellé rendezni logikailag összetartozó és értelmüket egymáshoz képest és egymáshoz viszonyítva feltáró kifejezéseket.

Ha azonban ezzel az igénnyel nyúlunk a szavakhoz, minden egyes szócikkből mini-tanulmány lesz, hiszen ezeket a kifejezéseket általában csak használta, de önmagában nem tekintette kutatási tárgynak a világ. Ez alól kivételt csak a harmadik világhoz tartozó terminusok egy része jelent: a legmagasabb absztrakciós szintű leíró fogalmak egyenesen tudományterületek elnevezései lettek. S mivel ezek egymáshoz képest is elkezdték definiálni magukat, így az, hogy mit hová kell sorolni, milyen tudományszak alá milyen kérdéseket sorolhatunk, szövevényes vitairodalom tárgyává lett. Eközben az ’információ’ is egyre több tudományszak, diszciplína szótárába került be, mint alap-kategória, miközben (rivális) meghatározásainak száma ma már meghaladja az ezret. S mivel így maga az alapszó is sok lehetséges értelmezést hordoz, mindez hatványozottan igaz az ebből származtatott kifejezésekre is. Számos esetben emiatt a használat ingadozó, esetleges, következetlen, teret enged egyéni értelmezéseknek, egyidejűleg sok alternatív változat forog. Egymástól függetlenül is újra és újra „felfedezhetőek” kifejezések, tulajdoníthatják ugyanannak a szószerkezetnek a megalkotását egymásról nem is tudó közéleti szereplők saját maguknak.

A jelentések ismeretének és tisztázásának egyszerre van tehát tétje a hétköznapjainkban (hiszen azokat egy mind meghatározóbb információs környezetben éljük), adott szakmavilágokban és tudományterületeken is, hiszen magasabb szintű elmélet és megfelelő gyakorlat nehezen elképzelhető a kulcs-kifejezésekre vonatkozó közös képzetekre épülő koordináció nélkül.

Márpedig nagynak tűnik a deficit a hétköznapok és a tudomány világában is. Egy 2006 őszi kutatásból[5] kiderült, hogy „nem ismerik az emberek a legújabb információtechnológiai fogalmak jelentését”. Számos fontos szakkifejezést pedig a média vagy a politika kapott fel, és alakította saját képére. Az ezredforduló óta egyre gyakrabban futhatunk bele olyan szóba, amely egykori tudományos környezetében egyértelmű jelentést hordozott, majd visszakerült a második világba, és ott elvesztette kontúrjait. Ennél csak a fordítottja rosszabb, amikor egy ingatag, diffúz jelentést azzal próbálnak használói hitelesíteni, hogy elfogadott terminusként beszélnek róla.[6]

Emiatt nincs más út, mint a szimultán vizsgálódás. Ahol értelme van, és ahol lehet, mindhárom világot figyelembe kell venni. A nyelv a valóság minket nagyon is érdeklő változásait követi a maga hallatlanul rugalmas és kreatív módján. A szavakra azonban, amelyek mindezt közvetítik számunkra, a harmadik világ hűvös tárgyilagosságával kell rápillantanunk. S ha ezek tudományos terminusként meg éppen a harmadik világ részei, akkor hozzájuk is felülről, kívülről, kritikai módon, metaszintről kell tudni viszonyt kialakítani. Ebből fakad az, hogy a szavak olykor csak illusztrálják, hogy lám, ilyen kis sarka is van már a valóságnak (és itt-ott ehhez még a magyar kifejezést is meg kell teremteni). Máskor pontosan szeretnénk birtokba venni egy jelentést, hogy felismerjük, megfelelően tükrözi-e a valóságot, vagy követi-e az ottani elmozdulásokat. És megint máskor tudományos diskurzusokban kell állást foglalnunk, hogy fogalmak helyesnek gondolt interpretációi mellett érvelhessünk.

S miközben így az információban gazdag valóságban kalandozunk, árnyék-útitársnak szegődik mellénk a nyelv. Hiszen magát a nyelvet is tanulmányozzuk. Egyrészt képet kapunk arról, hogyan „tanul”, hogyan „alkalmazkodik”, milyen megoldásokkal segíti a megismerést. Másrészt azonban nem megkerülhető, hogy fordítási, nyelvhasználati, nyelvhelyességi, olykor helyesírási kérdésekben is állást foglaljunk.

Informatoriumunkban számos megoldás az értelmező szótárakból ismert, de sokszor terminológiai szótárként szolgál. Tudja mindazt, amit a kétnyelvű szótárak, összepárosítja a magyar és (a nemzetközi igazodási pontot jelentő) angol szavakat.[7] Kicsit olyan is, mint a lexikonok: a tudás egy-egy darabkájáról gazdagon megformált szövegegységekben beszél. Nem enciklopédikus ugyanakkor: nem célja, hogy minden szó szerepeljen benne, hogy minden területet lefedjen. Puszta szó-kalauz tehát, amely csak kiegészíti azokat a szógyűjteményeket és szómagyarázatokat, amelyek egy-egy terület teljes szókincsét célozzák meg. Bódi Zoltán kiváló Info-szótára[8] az infokommunikációs eszközök világának a nyelvben helyet követelő új fejleményeit gyűjti össze, az informatika, a nyelvtudomány és a felhasználók között teremtve kapcsolatot. Hasonlóra vállalkozik az információs társadalom tanulmányozásakor felvetődő legfontosabb fogalmakat összegyűjtő egyetemi szójegyzék.[9] S az információs kultúrának akár egyetlen, szűk problémakörére is érdemes (többnyelvű) szótárt készíteni: az anonimitás tárgykörében készült például egy ilyen, de hányatott sorsa azt is jól tükrözi, milyen nehézségekkel jár a szóvadászat egy villámgyorsan fejlődő területen.[10]

Mindhárom, színvonalas és izgalmas vállalkozásnak közös jellemzője, hogy a problémavilág felől közelít, tehát minden szót felvesz, ami oda tartozik, bármilyen is legyen az. Mi azonban kizárólag az információ szót tartalmazó kifejezéseket válogattuk be: ezért futottak sokáig Info-mánia munkacímen a szó-kalauz munkálatai.