Információtechnológia – Information technology

Információtechnológia – Information technology

Információtechnológia ~ szűk értelemben gépi jelfeldolgozásra, illetve jeltovábbításra szolgáló elektronikus eszközök és módszerek összessége. Tág értelemben biológiailag adott információkezelő képességünk külső erőforrások segítségével történő kiterjesztése.

Ugyanilyen vagy alig eltérő jelentésben használt kifejezések: információs és kommunikációs technológia/technika, információ-és tudástechnológia

Ellentéte: mechanikus/energiatechnológia

Tágabb fogalomcsaládjához tartozó kifejezések: információfeldolgozás

Milyen kategória? Több tudományterület és szakma alapszókincsébe beépült kifejezés.

A szót a nyelvi rendszerben a műszaki-számítástechnikai terület „sajátította ki”, és ez hátrányosan befolyásolja a fogalom történeti és elméleti beágyazását.

A számítógépes adatfeldolgozásnak az élet szinte minden területét átjáró diadalmas előretörése és az ezzel párhuzamosan fejlődő számítástudomány  együttesen teremtett igényt a jelfeldolgozás-és továbbítás alaprendszereit összefoglaló gyűjtőelnevezésre. Ez angolszász nyelvterületen az információtechnológia, másutt az informatika.) Az információtechnológia/informatika tankönyveiben mai napig e hetvenes évektől kezdve fokozatosan kikristályosodó rövid meghatározás variációt találjuk meg, s ezen az ezredforduló körül elterjedt (a szótörténeti kutakodások szerint egy 1997-es datálású brit szakanyagban bevezetett) ’információ- és kommunikációtechnológia’ (infokommunikációs technológia, IKT) kifejezés megjelenése sem változtatott.

Az információs kapacitás támogatása ugyanakkor már a pre-elektronikus korszakban is rendkívül gazdag és sokszínű volt. S ne csak az „előzményekre” (a számológépre, az automatizáció és a programozás korai formáira) gondoljunk, hanem minden, biológiailag adott információkezelő képességünket valamely műveleti tartományban kiterjesztő eljárásra, eszközre, amelyet a kultúrtörténet során azonosítani tudunk. Komenczi Bertalan szavaival: az evolúciós információtechnológia csúcsteljesítménye a „biológiai anyagból” megépített „high-tech” információs gép, az agy. Ennek az egyedülálló információs rendszernek a hatékonyság-növeléséhez vett és vesz igénybe külső erőforrást az ember (és minden bizonnyal: már az emberszabásúak is). Ráadásul az emberi információs ciklus minden tartományában: a környezet érzékeléséhez (reprezentációjához), az ebből származó információ feldolgozásához, az azt támogató memóriapőrodukció erősítéséhez, az információfeldolgozást cselekvéssé formáló döntéshez, s végül a belső információs tartalom külsővé tételéhez, tárgyiasításához (például a kommunikációhoz).  Így az információtechnológia történetének szerves részei a reprezentációs képességet feljavító jelző-és riasztórendszerek, optikai technológiák és a mérés. (Maga a nyelv is, amely az elnevezés hatalmán keresztül tesz reprezentálhatóvá dolgokat). Az emlékezet-és döntéstámogatás. A tárgyiasított információ kezelésének és továbbításának számtalan formája. Ehhez az emberiség történelme során szinte minden eszközt igénybe vett: sokféleképpen használt állatokat, egyszerű eszközöket és képességfejlesztő módszereket. Később mechanikus gépeket, majd bonyolult gyártósorokat és végül emvberek és eszközök komplexumait, információs üzemeket (nyomdákat, hírügynökségeket, postát és másokat), amelyekkel iparszerűvé tette az információs folyamatokat.  Ez a fejlődés vezetett végül a gépi információtechnológia kialakulásához is.

Értékelés és ajánlás: Az információtechnológia tág értelmének használatát javasoljuk, hiszen abba, alfajként, beletartozik a gépi információfeldolgozás eszköz-és módszervilága is, ráadásul az informatikusokban tudatosítja, hogy létezik információtechnológiai relevancia a digitális/elektronikus világon kívül is (és nemcsak időben, előfutárként, ha ma is, sok-sok párhuzamos, nem digitális technológia jelenlétével). Az infokommunikációs technológia kifejezés használatát nem javasoljuk, mert míg az infokommunikáció megjelenése adekvát módon utalt az informatika és a távközlés vállalatvilágának kezdődő összeolvadására, ezen vállalatok technológiai alaprendszereinek kétségtelen konvergenciája ellenére elméleti síkon már tautológiaként kell értelmeznünk (a kommunikációtechnológia ugyanis az átfogóbb információtechnológia része).

Irodalom:

  1. Karvalics L. (2004): Bevezetés az információtörténelembe. Gondolat-Infonia, 59-71.

 

Leave a Comment