Információs viselkedés – Information behavior

Információs viselkedés – Information behavior

Információs viselkedés ~ a környezettel való kapcsolattartás optimalizálása a helyesen megválasztott cselekvéseken keresztül.

Ugyanilyen vagy alig eltérő jelentésben használt kifejezések: információs tevékenységek, információs műveletek, információkezelés

Ellentéte: fizikai cselekvés

Tágabb fogalomcsaládjához tartozó kifejezések: információs ökológia, információkeresés, információfeldolgozás

Milyen kategória? Több tudományterület képviselői nyúlnak erős terminusként a kifejezéshez, de a használatra számos fogalmi bizonytalanság súlya nehezedik.

A szó a nyelvi rendszerben az elmúlt negyedszázadban rendkívül leterheltté vált.

Az információs viselkedés fogalomtörténete kiválóan tükrözi az értelmezés nehézségeit. Hiába találunk ugyanis számtalan definíciót – egy tematikus szakkönyv 70 (!) különböző elméletet mutat be (Fisher, 2005) –, nehezen kezdhetünk velük valamit, amíg a kifejezésre nehezedő hármas nyomás természetével tisztába nem jövünk.

  1. A diszciplináris töredezettségből fogalmi bizonytalanság fakad. A huszadik század elején a pszichológusok, a közepén a könyvtár-és információtudomány képviselői (Case, 2012), végül az ezredforduló után az újmédia-teoretikusok „fedezik fel” maguknak a kifejezést, az információs viselkedéseknek mindig csak azokkal a jellegzetes típusaival foglalkozva, amelyek a maguk szempontjából jelentősek. Ám emiatt soha nem a fogalomnak értelmet adó teljesség volt a vizsgálat tárgya (Wilson, 2000), ami tartalmazta volna az információs oldal (csatornák, források, alakváltozatok és hordozott jelentéstípusok) és az avval találkozó emberi oldal (az összes, tevékenységben manifesztálódni tudó információkezelő képesség) valamennyi aktív és passzív találkozási-összekapcsolódási formáját és azt a még átfogóbb kontextust, amin belül mindez értelmezhető. Ehelyett mindig valamilyen információs résztevékenység került a tárgylemezre, így a helyzeten végképp nem segített, hogy megjelentek az információkereső viselkedés (information seeking behavior) vagy információfelhasználó viselkedés (information use behavior) másodszintű formulái.
  1. A környezet, amelyre az információs viselkedés reflektál, fokozatosan (a kilencvenes évek elejétől fogva pedig gyorsuló tempóban) válik információban intenzív környezetté. Az információépítészet történetéből tudjuk, hogy az első határjelző kövektől kezdve egyre több tárgyiasított információs objektummal gazdagítjuk a környezetet. Az információs forradalmak az objektumok helyére kisebb információs ökoszisztémákat állítottak, amelyek ugrásszerűen megnövelték a kifejezetten információkezelésre irányuló tevékenységek mennyiségét, illetve a tevékenység össztömegén belül az arányát. Napjaink száguldó digitális forradalma pedig egyre több tevékenység elvégzését teszi lehetővé információs műveletként, mediatizáltan, amelyekre korábban fizikai műveletként került volna sor. Erre a helyzetre reflektál Manovich (2012) rendkívül népszerűvé lett posztmédia-esztétikája, amelyben az információs viselkedés központi szerepet játszik (erősen leszűkítve a kiterjesztett értelmű információfeldolgozásra és az adatszerzési stratégiákra.)
  1. Az információs viselkedés formula azt implikálja, hogy a viselkedéseknek egy alosztálya volna az ’információs’, szembeállítva a fizikai oldallal, például a reprodukciós viselkedéssel, a mechanikai munkavégzéssel, a táplálékszerző-és fogyasztó viselkedéssel. A gond evvel az, hogy minden információs tevékenység egyúttal fizikai tevékenység is, amelynek ugyanúgy energiamérlege és materiális természete van. Másfelől minden fizikai tevékenység valójában műveletek sorából felépülő szekvenciákból áll, és egyáltalán nem működik információs szakaszok nélkül. A reprodukciót kommunikáció és bonyolult jelcsere előzi meg, a munkavégzéshez előismeretekre, céltételezésre, praktikákra és minden egyes rész-mozzanat esetében információs koordinációra van szükség, a táplálékszerzést előzetes tervezés előzi meg, és számtalan háttérismeretet kell mozgósítani alkalomról alkalomra, hogy a folyamatok sikeresen lefussanak. A „viselkedés” nem pont-szerű, hanem ciklusos-szekvenciális, hosszú, összekapcsolt láncokkal, amelyben az információs és fizikai mozzanatok keverednek. Ezt semmilyen formában nem képes megragadni az információs viselkedés elmélete, emiatt állításainak érvényessége szükségszerűen korlátozott.

Értékelés és ajánlás: Az információs viselkedés fogalmának a legmagasabb rendszerszint, az evolúciós kontextus ad értelmet (Spink, 2010). Az élő rendszerek korai történetében ugyanis még fizikai és kémiai szabályozás formálja a környezetükkel kapcsolatot tartó egyszerű lények mozgását és viselkedését. Az információ bevonása, az információkezelő képesség megjelenése és tevékenységgé formálódása, később a komplex idegrendszeri működés kialakulása evolúciós innováció. Egy adott ponton jelenik meg, és válik rendkívül eredményes túlélési technikává,   megteremtve a viselkedés egy új osztályát, ami azóta is szakadatlanul tovább bonyolódik. Az információs viselkedés változásainak kutatása a mai, hatalmasra nőtt információs ökoszisztémában utat, helyet és értelmet kereső egyén és faj számára is rendkívül fontos, ám korántsem mindegy, milyen modellek, kérdések és fogalmi felépítmény részeként fordulunk hozzá.

Irodalom:

Fisher, K.E. (2005): Theories of information behavior. Information Today
Wilson, T. D. (2000): Human Information behavior, Informing Science. 3 (2).
https://www.ischool.utexas.edu/~i385e/readings/Wilson.pdf
Case, D. O. (2012): Looking for Information. A Survey of Research on Information Seeking, Needs, and Behavior. 3. kiadás, Emerald.
Manovich, L. (2012): Posztmédia esztétika: Krízisben a médium, December.18.
http://exindex.hu/index.php?l=hu&page=3&id=227
Spink, A. (2010): Information behaviour. An evolutionary instinct, Springer.

Leave a Comment