Információs pluralizmus – Information pluralism

Információs pluralizmus – Information pluralism

Információs pluralizmus ~ információs tartalmak párhuzamos létezése, elérése és fogyasztása anélkül, hogy azok egyes fajtái, osztályai között értékkülönbséget állapítana meg az adott közösség, vagy megválogatná, melyik tagja kerüljön előnybe valamilyen szempont alapján.

Ugyanilyen vagy alig eltérő jelentésben használt kifejezések: információs sokszínűség

Ellentéte: információs diktatúra, információs monarchia

Tágabb fogalomcsaládjához tartozó kifejezések: információmegosztás, nyílt adat, nyílt információ, nyílt hozzáférés, információbőség, információs egyenlőtlenség

Milyen kategória? Több, részbeni hasonlóságot felmutató problémavilágban alkalmazott kifejezés, elsősorban a tudományban, de részben átszivárgott a politikai közbeszédbe is.

A szó a nyelvi rendszerben nem része a közbeszédnek, mert túl nehézkes, a tudományos diskurzusokban viszont rendkívül ritka a használata.

A médiapluralizmus kérdésköre évtizedek óta a nyilvánosság szerkezetével, állampolgár és hatalom viszonyával kapcsolatos viták egyik sarkalatos pontja. Hiánya rendre az egyoldalú tájékoztatás veszélyét idézi fel, megléte egyfajta demokratikus garancia. Ahogy a digitális kultúra térnyerésével a médiakonvergencia (a különböző médiaformák közeledése) lassan átadja a helyét az Internetnek mint univerzális médiumnak, amelybe minden csatorna összefut és ahonnan minden végkészülék tartalmat nyerhet,  úgy kezdte felváltani a szótárban a médiapluralizmust az információs pluralizmus. Az online világ különböző szegleteiben ennek a pluralizmusnak számos aspektusát vizsgálják a kutatók, a keresőmotorok pluralizmusától a közösségi oldalak tartalomkontrolljának kérdéseiig.

A fentiekre távolról emlékeztető értelemben használja a kifejezést a nyolcvanas évek közepétől Amartya Sen (1933-), az etikai megalapozású közgazdaságtan kiemelkedő alakja, Ő azt érti alatta, hogy ha a megfelelő működéshez (funkcionáláshoz) képességekre van szükség, és ezeknek a képességeknek a forrása (vektora, változója) információs természetű, akkor a másokat képessé tevő vektorokhoz (információkhoz) való hozzáférésnek plurálisnak kell lennie ahhoz, hogy igazságosnak mondhassuk az adott társadalmat.

A fenti megközelítésekben az információknak maguknak a pluralizmusáról van szó. A

finn Erkki Patokorppi viszont az információval foglalkozó elméletekre alkalmazza a kifejezést. Mivel az információ elméletei két fő (kibernetikai és szemiotikai-pragmatikus), s ezen belül számos további alcsoportra oszthatóak, s ezek között helyességi vagy helytelenségi érvekre alapozva nem lehet és nem érdemes különbséget tenni, Patokorpi ezek megkérdőjelezhetetlen legitimitását kiindulópontként elfogadó megközelítést épít, s ezt nevezi információs pluralizmusnak (valójában az ’információelméleti pluralizmust’ rövidítve ekképpen).

Értékelés és ajánlás: Az információs pluralizmus egy terminus szigorát sejteti, de az a tény, hogy gyakran oldódik fel „az információk pluralizmusa” formába is, érzékelteti, hogy a kifejezendő tartalomhoz nem biztos, hogy megszilárdult szószerkezet kell. Sorsa kérdéses.

Irodalom:

Sen, A. K. (1985): Well-Being, Agency and Freedom: The Dewey Lectures. The Journal of Philosophy, 4, 169-221.
Patokorpi, E. (2011): Information Pluralism and Some Informative Modes of Ignorance. Information, 1, 41-60.

 

Leave a Comment