Információs feudalizmus – Information feudalism

Információs feudalizmus – Information feudalism

Információs feudalizmus ~ igazságtalan és hatékonytalan társadalmi rendszer, amelyben az információkhoz való hozzáférés, terjesztés és felhasználás joga vagyon, származás és/vagy hatalom függvénye.

Ugyanilyen vagy alig eltérő jelentésben használt kifejezések: információmonopólium

Ellentéte: nyílt hozzáférés, nyílt adat, szabad információ

Tágabb fogalomcsaládjához tartozó kifejezések: szabadalmi rendszer, szellemi tulajdon

Milyen kategória? Egyedi szóalkotás, amely nem tudott szakszóvá válni.

A szó a nyelvi rendszerben ismeretlen, a hivatkozásszám csökken a fogalmat címébe emelő könyvre.

Peter Drahos ausztrál kutató, aki a szabadalmi rendszer és a szellemi tulajdonjogok kérdésével globális és az őslakos népek kontextusában is foglalkozott, egy 1995-ös tanulmányban vizionált elszomorító képet annak a társadalomnak a jövőjéről, amelyben 2015-re az információ a hatalom eszközévé válik, és ahol annak sorsáról – ki férjen hozzá, ki használhassa fel – egy maroknyi emberből álló csoport dönthet. Ezt a rendszert információs feudalizmusnak keresztelte el.

Az információs feudalizmus egy gazdaságilag hatékonytalan, tulajdonjogokon alapuló társadalom, amely az innováció és a tudás terjesztésére nem a közérdek oldaláról tekint. Lehetővé teszi, hogy az emberiség közös kincsét képező szellemi örökség magánkézben legyen származási vagy vagyoni alapon. Mint a történelmi feudalizmus, ez is kiváltságoltak szűk rétegének (egyes polgároknak, korporációknak) ad lehetőséget a közös célokért összefogó egyesületek, szervezetek helyett. Drahos azt tartja leginkább elfogadhatatlannak, hogy az információs feudalizmus ekként elképzelt működése ellentétes az információs társadalom alapgondolataival, a szellemi szabadsággal, az információhoz való szabad hozzáféréssel és az információs egyenlőséggel.

Hét évvel később, immár szerzőtárssal Információs feudalizmus címmel könyvnyi terjedelművé növelte információs utópiáját, amelyben amellett foglal állást, hogy a valóság közelebb lépkedett a vízióhoz. Céljuk az, hogy felhívják a figyelmet: olyan folyamatok indultak el, amelyek arra engednek következtetni, hogy ha rövidesen nem történik változás, az az információs feudalizmus valóban meghatározó rendszer lehet, amelynek megakadályozása csak együttes erővel lehetséges. A nemzetállamok fő feladata tehát, hogy mielőbb törvényekkel biztosítsák az információs szabadságot.

Érdekes, hogy az első cikk megjelenése óta eltelt húsz évben kétségkívül történtek olyan változások, amelyek a drahosi információs feudalizmust látszanak erősíteni (a tudományos közlemények például nem tudnak kiszabadulni az előfizetéses kiadói majorságokból, a szellemi tulajdonjog minden bástyája változatlanul erős). Csakhogy evvel párhuzamosan mégiscsak megnyílt számtalan emancipatorikus csatorna, ami az információhoz való hozzáférésnek is új nagyságrendet adott. A valóság összetettebb és ellentmondásosabb  lett, mintsem hogy egy szellemes szóalkotással le lehetne írni.

Értékelés és ajánlás: Maga Drahos „szuggesztív metaforának” szánta a kifejezést, és nem akarta, hogy a középkorra asszociáljunk. A feudalizmus azonban nem enged meg más értelmezést, így nem volt éppen szerencsés választás. Ráadásul a kifejezés magyarázó ereje csökken, hamarosan már csak történeti áttekintésekben említik meg, érdekességképp.

Irodalom:

Drahos, P. (1995): Information feudalism in the Information Society. The Information Society, 11, 209-222. [2015-03-26]
Drahos, P. – Braithwaite, J. (2002): Information feudalism. Earthscan, London.

Leave a Comment