Információs falánkság – Information bulimia

Információs falánkság – Information bulimia

Információs falánkság ~ adott felhasználói célokat (problémamegoldás, oktatás, élményfogyasztás) nem szolgáló, rosszul szervezett információk gyakran a tudatosság-szint alatti túlfogyasztása, amelyek az idő-háztartást deformálják, és könnyen okoznak fáradtságot vagy neurózist.

Ugyanilyen vagy alig eltérő jelentésben használt kifejezések: információs elhízás, információs fulladás, információfüggés, információnarkós

Ellentéte: információkerülés

Tágabb fogalomcsaládjához tartozó kifejezések: információs betegségek, információs függőség, információs táplálkozás, információs mindenevő, információs anyagcsere

Milyen kategória? Szellemesnek szánt szóalkotás, amely jelenség-megnevezés szándékával, szakmai kontextusban született. A jelentésfejlődés azonban két irányba tart, és nem az az irány látszik erősödni, amely egy jól körülírható, szűk jelenségcsoport leírására próbálja használni, tudományos szakkifejezésként, hanem az, ami hangulati-indulati céllal, hétköznapi diskurzusok részeként.

A szó a nyelvi rendszerben rövid ideig népszerűnek számított, használata azonban (szerencsére) egy idő óta meredeken zuhan.

Amikor az információs szorongással foglalkozó könyvében az információs túltelítődés egyik zavar-tüneteként Richard Saul Wurman először leírta az információs falánkság kifejezést, tudatosan és direkt módon a klinikai evészavarra utalt: ahogyan a hétköznapi szorongás gyakran vezet túlevéshez, úgy eredményezhet az információs szorongás is információs falánkságot (Wurman, 1989).

Wurman nem igazán szerencsés fogalmi innovációja azonban valójában nem egy adott jelenség nagyobb felbontású megértését szolgálja: ha létezik információs falánkság, annak számtalan oka lehet, nem csak az információs szorongás, és az információs szorongásból is számtalan más következmény fakadhat (például valódi evészavar, nem információs). Így vált a kifejezés, megjelenésekor, egy eleve problematikus elméletet, az információs túltelítődést stiláris eszközökkel támogató fogalmi felhő részévé.

Sokáig ilyen értelemben használta a szakirodalom, puszta hatáskeltési céllal, majd – ha már létezik a kifejezés – igyekeztek pontosabb definíciókat, meghatározásokat alkotni, valamilyen jól körülírható viselkedésre alkalmazni. Így például Dan Rothwell úgy vélte, hogy igenis találunk olyan sajátos információs ciklust a mindennapi életben, ami kísérteties pontossággal emlékeztet a zabáló és az ételtől magukat megtisztító evészavarosokéra: mint amikor diákok egy teszt vagy prezentáció érdekében rövid idő alatt sok tényt és adatot visznek a fejükbe, majd a szükség megszűntével örökre kitörlik onnan azokat (Rothwell, 2012). Egy román kutató az írás és a könyvfogyasztás világában igyekezett tetten érni a jelenséget (Ciortia-Neamtiu, 2013), a bővülő választékra adott reakcióként.

Értékelés és ajánlás: Úgy véljük, az analógia nagyon erőltetett, és távolra kerül az eredeti evészavar alapvetően pszichológiai természetű probléma-terétől. Ha létezne is információs bulimia, akkor annak okát nem az információs környezet valamilyenségében, hanem személyes frusztrációk, traumák és énkép-zavarok környékén kellene keresni. Azt reméljük, a fogalom kikopik a nyelvhasználatból, mert nincs valódi megismerő funkciója.

Irodalom:

Wurman, R. S. (1989): Information Anxiety. Doubleday.
Rothwell D. J. (2012): In Mixed Company: Communicating in Small Groups. Cengage Learning.
Neamtiu, C. – Oana, S. (2013): The Writing Bulimia. Books in the 21st century. In: Iulian Boldea (ed): Studies on Literature, Discourse and Multicultural Dialogue Arhipelag XXI Publishing House, Târgu-Mureş and The Institute for Multicultural Studies.

Leave a Comment