Információs betegségek – Information pathologies

Információs betegségek – Information pathologies

Információs betegségek ~ az organizmusként felfogott (vállalati) szervezet nem kielégítő működésének egyes típusai a rosszul megszervezett információs folyamatok miatt.

Ugyanilyen vagy alig eltérő jelentésben használt kifejezések: információs működés-zavar

Ellentéte: jól működő információs folyamatok, információs Nirvána

Tágabb fogalomcsaládjához tartozó kifejezések: információs töredezettség, információhiány, tökéletlen információ, információs elhízás, info-stressz, infofobia, információs szorongás, információs túlterhelés, információs fulladás, információs hasmenés, információlogisztika, információmenedzsment

Milyen kategória? Egy szervezet- és vezetéstudományi szakszó helyére mind agresszívebben nyomul egy fogalmilag hibás szerkesztettségű, hétköznapi gyűjtőkifejezés.

A szó a nyelvi rendszerben sajnos nem az eredeti, tiszta, szakmai értelemben terjed, hanem a másod-és harmadlagos, tarthatatlan jelentéseivel.

Az információs betegségek fogalma a hatvanas évek közepének szervezetelméletében született meg (Wilensky, 1967), metaforaként, hogy jobban megérthető legyen, milyen akadályok nehezíthetik egy szervezet „egészséges” információs működését. Scholl (1999) megközelítésében: az információ párhuzamos feldolgozásának elkerülhető kudarcairól van szó, amelyeket a döntésekhez szükséges információ nem kielégítő rendelkezésre állása, továbbítása vagy nem megfelelő felhasználása okoz. Bawden and Robinson (2009) alkalmazta az Internetre (vagy még inkább: a Webre), kiemelve, hogy az új technológiák mindig új betegségeket fialnak. Egyre nagyobb gondot okoz a rendszerek sérülékenysége, az információ elégtelensége, alacsony értéke vagy félrevezető mivolta. A szervezetelméleti irodalom mostanra rendszerző tudásterületté tette a szervezeti információs betegségeket. Scheel (2016) öt betegségtípust azonosít, amelyek a szervezeti tudáskultúra zavaraira, és öt másikat, amelyek kifejezetten szervezeti/szervezési deficitekre vezethetőek vissza.

Sajnos a nagy érzelmi erejű ’betegség’ szó megjelenése a kifejezésben sok szerzőt arra késztet, hogy az eredetileg pusztán hasznos segédfogalomként szolgáló szervezeti metafora helyébe a valóságos ’klinikai, orvosi’ értelmezésben állítsa a betegséget, immár az információs civilizáció ártalmainak kitett egyénre/felhasználóra vonatkoztatva. Így aztán hol a részleges figyelemzavar (continuous partial attention), hol az átfogó figyelemzavar (Attention Deficit Disorder, ADD), hol az információs stressz, hol a könyvtári technostressz, hol a túl sok mentális stimulus miatti zaklatottság és türelmetlenség kerül be az információs betegségek felsorolásába – anélkül, hogy élesen elhatárolnák azt a fogalom eredeti, szervezeti értelmétől. Ezekkel a jelenségekkel természetesen lehet és kell is foglalkozni, üzempszichológiai és általánosabb, kognitív pszichológiai vonatkozásban is, de felesleges nem létező és fogalmi zavart gyűjtőkategóriával információs betegségekként összefogni őket. Annál is inkább, mert ezeknek a valóságos és létező viselkedési zavaroknak a beemelése a fogalom érvényességi körébe kaput nyit olyan „tünetek” információs betegségként való említésére is, amelyek valójában már végképp nem volnának betegségként tárgyalhatóak, hiszen eleve ők is puszta metaforálási céllal születtek meg: az információs elhízás, az információs bulímia, az információ fóbia-szerű elkerülése, az információ okozta szorongás vagy az információs hasmenés.

Ami viszont valóban betegség (az online játékfüggőség, a kiber-addikció), az nem információs, hanem pszichoszociális természetű. Információ-okozta betegség nem létezik, az állandó információs éberség alapvető létmód: betegséget egyedül az információ hiánya, az ingermegvonás (szenzoros depriváció) okozhat.

Értékelés és ajánlás: Patológiákról beszélve és gondolkodva mindig csak a hippokratészi pathosz (a szenvedés) vonódik be az értelmezés körébe, pedig legalább annyira jelentős annak párja, a pónosz (a képesség és a küzdelem, amellyel a test az egyensúlyát és az épségét helyreállítja). Az információs betegségek eredeti értelme még tartalmazta ezt a mozzanatot, a későbbi használatok részben fogalomzavarhoz vezettek, részben a morális pánikjelenségeket erősítik, mert a betegség képét összekapcsolják az információs civilizáció ártalmaival. Jól látszik ugyan, hogy mindezt „részben legalábbis, túlbuzgó információs szakemberek kreálják abból a célból, hogy legyenek problémák, amelyeket megoldhatnak” (Koltay, 2009), mégis nehéz az adekvát értelmezés fenntartása és a felesleges, félreértelmezést erősítő használatok kiküszöbölése. Csakis a következetes és szívós felvilágosító tevékenység segíthet ebben.

Irodalom:

Wilensky, H. L. (1967): Organizational Intelligence: Knowledge and Policy in Government and Industry. New York, Basic Books.
Scholl, W. (1999): Restrictive Control and Information Pathologies in Organizations. Journal of Social, 55 (1), 101–118.
Scheel, T. E. et al. (2015): The Role of Multilevel Psychological Contracts for Information Pathologies in PSFs’ Knowledge Cycle. Academy of Management Proceedings, January.
http://proceedings.aom.org/content/2015/1/15986.short [2016-05-18]
Bawden, D. – Robinson, L. (2009): The dark side of information: overload, anxiety and other paradoxes and pathologies. Journal of Information Science, 35 (2), 180-191. https://pdfs.semanticscholar.org/990b/9507235e045bcefe808c873c37758fe42e08.pdf
Koltay, T. (2009): Az információ árnyoldalai: az információs túlterhelés, az információ okozta szorongás és más ellentmondások, patológiás jelenségek (Bawden és Robinson (2009) tömörített összefoglalása). Könyvtári Figyelő, 3, 485-489.

Leave a Comment